A Paks belvárosában álló ház udvarára belépve elsőként azok az árnyékok ragadják meg a látogató figyelmét, amelyeket a tornác 1800-as évekbeli téglából épült oszlopai vetnek a házra. Az épület egy hangulatos utcában, három templom tornyának ölelésében húzódik meg, mely klasszikus megjelenésével jól illeszkedik a belvárosi településképbe. Az épület helyén korábban egy hasonló hangulatú ház állt, amelyet annak idején még Deák Ferenc unokahúgának családja, Szeniczeyék építtettek gazdasági intézőjük számára. Itt élt és alkotott egy ideig Pákolitz István József Attila-díjas költő is. A hely, a ház története, a keresztboltozatos tornáca, vaskos oszlopai magával ragadták az új tulajdonosokat, ám az épület rossz műszaki állapota miatt nehéz szívvel végül a bontás mellett döntöttek. Új házukként egy hangulatában hasonló, masszív szerkezetű tornácos épületet álmodtak. Nekiálltak a tervezésnek, amely természetesen „házon belül” zajlott, hiszen Klaudia építész tervező. – A cél az volt, hogy minél több természetes anyag és a lehető legkevesebb gépészet kerüljön a házba. Nem szerettük volna műanyagba csomagolni a falakat, de fontos volt, hogy jól szigeteljenek – mondja Péter. – Úgy döntöttünk, hogy dupla falat építünk, ami azt jelenti, hogy a ház tömegét egy 30 cm-es hagyományos nútféderes téglafal, a külső hőszigetelő köpenyt pedig újabb 38 cm-es „okostéglasor” biztosítja. A benapozást és árnyékolást tervezési elvként vettem figyelembe, így a technológia helyett a tájolás, a tornác és a vastag falban lévő ablakok pozíciója váltak segítőinkké – teszi hozzá felesége, Klaudia. Mint mondja, a 70 cm-es falvastagság jó lehetőséget adott, hogy hangulatos terek és helyek jöjjenek létre: a szobák nyílásaiban ülőpárkányokat, a nappaliban pedig falfülkéket alakítottak ki, ahol a család házi oltára is helyet kapott. Fontos szempont volt, hogy fenntartható módon legyen üzemeltethető a ház. A vastag, jól szigetelő falak miatt az alacsony energiaigényű épület fűtés-hűtéséhez szükséges áram egy részét a ház tetejére került napelemek biztosítják, a közösségi terekben pedig egy kályha is gondoskodik a megfelelő hőérzetről.

A Vass család háza három év alatt készült el, mára belakták az otthont, a kertet is művelik, a nappali falán a használatban lévő hangszerek lógnak. Itt nevelik három gyermeküket, Julcsit, Pepét és Máriácskát. – A veteményesben termett zöldséget, gyümölcsöt eltesszük, lekvárt, paradicsomszószt készítünk, tele a kamra, 250 felett van a befőtteink száma. A gyerekeknek is van saját kertrészük, amiben kedvükre kertészkedhetnek, de részt vesznek a kakaspucolásban, és láthatnak itthon disznóvágást is – teszi hozzá Péter. A szemlélet tehát a Vass család életének minden területére kiterjed. Annál is inkább, hiszen a családfő a hazánk energiaellátását hosszú távon biztosítani hivatott új paksi blokkok építésén dolgozik. Ahogy ugyanis egy család számára fontos a biztonság, úgy egy ország számára is elemi érdek, hogy a szükséges energia javát maga termelje meg, országhatárain belül. Egy ország energiaellátása csak akkor lehet biztonságos és megfizethető, ha az energiafelhasználás gazdaságos, és az energiatermelés „házon belül” történik.