Mach Veronika – Átörökítik a zene szeretetét

2021.10.11. 6:57
Mi a zene definíciója? Amennyire elterjedt művészeti ág, annyira nehéz egyszerű és pontos megfogalmazást adni róla. Egy biztos, nem lehet élni nélküle. Így van ezzel a legújabb Atomszféra magazin Közös nevező rovatának vendége, Mach Veronika is.
Mach Veronika, Roni otthonról hozta a zeneszeretetet. Tanító édesanyja a paksi zeneiskolában vett zongoraleckéket, és szerette volna, ha két lánya is kap hasonló oktatást. A Paks II. Zrt. Általános Jogi Osztályán jogi előadóként dolgozó Roniban a mai napig elevenen él az emlék, ahogy a paksi zenede régi – azóta már felújított – főépületének hosszú lépcsőin megy felfelé nővérével, majd egy teremben Hanol Ági néninek énekelnek, amolyan felvételi gyanánt. A zenei előkészítőben már Lehőcz Józsefné népzenében is jártas pedagógus fogadta őket. Ezután már magától érthető módon következtek a népzenei hangszerek, elsőként citerán, majd furulyán, ütőgardonon és tekerőlanton tanult.
 

Az adott pillanatban nem tűnhet nagy dolognak, mégis meghatározó lehet egy-egy elhivatott személy hozzáállása, temperamentuma, vagy egy kihívásnak számító darab, szólam elsajátítása, netán új hangszer megszólaltatása az értelemre, világra, művészetre nyitott gyermek életében.
 

Ilyen apró tényezők Veronikát is ösztönözték tanulmányai során, tanórákon kívül gyimesközéploki, ópusztaszeri, bölcskei táborok inspiráló közegében került még közelebb a népzenéhez. A szóló  játékot lassanként az együttzenélés élménye tette teljessé számára különböző formációkban. Így kezdetben a helyi Pántlika és Kalinkó zenekaroknak, majd a Vetővirág Népzenei Együttesnek lett oszlopos tagja. Utóbbi immár tizenhét éve működik, ő tizedik esztendeje citerázik és énekel velük, bár a tagokat már jóval korábbról ismerte népzenész berkekből. A tájegységek dalcsokrai közül a kalocsait emeli ki ritmusos, pörgős jellemzői alapján. – Közös kedvencünk, mindegyikünk kezében benne van, ha kétszer átjátsszuk, ismét színpadképes a dalcsokor – osztja meg a műhelytitkokat. Ha pedig téma szerint kellene választania, akkor a katonadalokat említi először. Nő létére is szereti azokat sajátos dallamviláguk és szövegük miatt, és mivel nem illő, hogy együtt énekelje a férfiakkal, így fellépéseken (amikről a Vetővirág rendszeresen közöl fotókat Facebook-oldalán) csak tenor citerán kíséri őket. Az elmúlt „pandémiás” évben ők is az online térben tartották a kapcsolatot, nemrégiben kezdték újra a próbákat, és örülnek, mert már érkeztek megkeresések is, van mire készülni, van lehetőség fellépni.

Természetesen ő is szívesen jár koncertre. Az általa is képviselt műfajnál maradva korábbi zenésztársai új együtteseinek műsorai érdeklik. Így az országosan is ismert, Junior Príma díjas előadóművész, Berta Alexandra Pengetős Trióját, illetve a szintén paksi származású citera-koboz előadóművész, Juhász Kitti Násfa Együttesét hallgatja meg szívesen. Ha viszont könnyűzene, akkor a rock a befutó jogász munkatársunknál.

– Tankcsapdán már többször voltam, de egy jó Junkies koncertre már régóta vágyom – mondja kisebb meglepetést okozva. 

Bármilyen zene tetszik, csak legyen benne dallam, amit tudok dúdolni, és ami megfog. A „szeletelős” gépi zenék nem igazán hatnak rám.


Lili, Roniék kislánya is érdeklődik a muzsikaszó és a hangszerek iránt. Amikor otthon előkerül a citera, rögtön lecsap rá, ezért egy idő után a tenor citerát is elő kell vennie anyukájának, hogy neki is legyen min gyakorolni. – Lili a kezdő hangokat már megkapta, így lehet, hogy ő is elindul majd a zenei vonalon – összegzi.