Mátyás Kristóf

Nehéz elhinni, de Mátyás Kristóf azok közé tartozik, akik régen utáltak futni. A Létesítési Osztály magas, szikár HSE koordinátorát látva az is hihetetlennek tűnik, hogy kerek kisfiúcska volt. Márpedig azt mondja magáról, hogy amikor tízévesen a kajakedzések keretében futottak, őt majdnem gurítani kellett. 

Gyermekkora futóedzései még kötelező körök voltak, ma viszont már tudatosan, saját határait próbálgatva, feszegetve fut. A némi túlzással idézett formáját kamaszkorában kinőtte, napjainkban pedig nagyon tudatosan alakítja, őrzi versenysúlyát, mivel igen nagy célt tűzött maga elé: idén augusztusban a Szekszárd–Baja–Szekszárd között megrendezésre kerülő Korinthosz verseny 100 mérföldes, azaz 161 km-es távján indul. Az ultratávú futóverseny 100 mérföldes számát jövőre már nem hirdetik meg szponzorok hiányában, ezért elsősorban felesége és barátai ösztönzésére a tervezett 80-as helyett átnevezett. Ez persze alapos felkészülést és a megfelelő forma érdekében, önfegyelmet igényel. A siker érdekében a heti penzum 80 km megtétele. Általában munka után húzza fel a futócipőt, de, ha délutánra más program van, akkor reggel, ami azt jelenti, hogy 4:45-kor csörög a vekker. A hajnali futásnak van varázsa, de óvatosnak kell lenni, még Szekszárdon is, a városban előfordulhatnak vadak. Őzekkel, szarvasokkal és rókával már találkozott, de a hírek szerint egy vaddisznócsalád is felbukkant Csatáron, amerre futni szokott. 

Kristóf úgy gondolja, sok lemondással jár ez a szenvedély, de ő rendkívül sokat kapott tőle: barátokat, sikerélményt és – ami a legfontosabb – a feleségét, akivel nyolc éve alkotnak egy párt, s négy éve házasok. A támogatás persze kölcsönös. – A feleségem nagyon inspirál. Látom, honnan indul, hova tart, az is motivál, ha ő elér valamit – fogalmaz hozzáfűzve, hogy ő az, akivel legszívesebben fut, s ő kíséri, frissíti, támogatja az ultratávú versenyein, amiért roppant hálás.

Az ultra nem egyéni sport, háttér nélkül nem megy. S nem arról szól, hogy az ember könnyen teljesíti a távot, hanem próbálja a lehető legtöbbet megoldani az útközben jelentkező problémákból. Itt nem adják könnyen az eredményt. 

Hogy Mátyás Kristóf mégis miért vállalja az embert próbáló ultra távokat? Feszegeti a határait. Maga is elismeri, hogy merész vállalás a korinthoszi Szekszárd–Baja–Szekszárd 161 km táv az árnyék nélküli töltésen az augusztusi hőségben… Persze mindez nem előzmények nélkül való: háromszor futott már 80, kétszer 100 km-t. Utóbbinál idén sikerült majdnem félórát lefaragnia az előző évi idejéből, ahogy mondja, most hűvös, kellemes idő volt, ideálisak voltak a körülmények. Tisztában van vele, hogy a plusz 60 km nehéz lesz még akkor is, ha fizikailag felkészül, mert adódhat mindenféle, például frissítési vagy gyomorprobléma. A hivatalos cél, hogy érjen célba szintidőn, azaz 23 órán belül, a titkos célt pedig természetesen nem árulja el.

Azt viszont igen, hogy az Ultrabalatont, aminek természetesen idén is résztvevője volt, azért szereti, mert igazi csapatmunka van mögötte. Ilyenkor a cégért, a cég neve alatt futnak, bensőséges viszony alakul ki a kollégákkal, húsz órán át talpon vannak, tudni kell összedolgozni, kompromisszumokat kötni, ha pedig úgy adódik, rögtönözni. Ősszel egy hasonló közösségi élmény vár rá és társaira: Pakson rendezik a villamosenergia-ipari futást, s mivel a Paks II. Zrt.-nél ő a futás sport iparági megbízottja, szívügyének tekinti, hogy a társaságot méltó módon és létszámban képviseljék. A sajátjainál láthatóan nagyobb büszkeséggel mesél munkatársai sikereiről, az általuk először megtett kilométerekről.

Gutveiler Tímea

Gutveiler Tímea koordinációs szakértőnek nem a futás az elsődleges sportja, azzal a kedvencét, a súlyzós tréningjét egészíti ki kardioedzésként. A 2009 óta Budapesten élő, de bevallása szerint még mindig paksi lány körülbelül kilenc éve jár konditerembe, mostanában háromszor egy héten.

Korábban edző is segítette, motiválta az órái alkalmával, ő tanította meg a futás helyes technikájára is. – Hasznosnak tartom az edzőtermi futógépen végezhető intervallum futást, amikor magamnak állítom a sebességet. Szeretem, mert intenzív, nagyon hatékony és 20–30 perc alatt meg is vagyok vele, ami értékelendő, ha az embernek kevés ideje van – veszi sorba a pozitívumokat.

Gyerekként sokféle labdajátékot kipróbált: kislabdadobást, a középiskolában floorballt, röplabdát és a magasságából adódóan a kosárlabdát is. Viszont számára a mozgás egy olyanfajta kikapcsolódás, amiben nem szereti, ha megzavarják. Sportoláskor inkább magára akar koncentrálni, feszültséget oldani és egyedül lenni, amire a futás igazán alkalmas, mert közben magát „kikapcsolja”, a zenét meg be. Van a tempóhoz illő lejátszási listája, de az is előfordul, hogy podcastet hallgat. – Ilyenkor nem érdekel, hogy mi van körülöttem, hogy vörös az arcom, izzadok, csak hallgatom a zenét és visz előre a lábam – mondja Timi. XI. kerületi lakosként a Bikás parkba vagy a Kopaszi-gátra jár ki teljesíteni a kitűzött távot, amikor az időjárás engedi.

Ha egy hetet kihagy, már érzi: nemcsak stresszesebb lesz, de a következő alkalommal már nincs meg a korábbi tempó, fizikum, lendület. Ilyen helyzet a pandémia idején is előfordult, ezért tervezte, hogy vásárol egy futópadot, de az ötletet el kellett vetnie, mert egy paneltömb 9. emeletén nem túl célszerű ez a szerkezet. Viszont a kilencedik szint lehetőséget biztosít egy edzés levezetésére is, ezért gyakran inkább a lépcsőt választja a lift helyett.

Timi fontosnak tartja a megfelelő ruházatot, főként a jó cipőt, amit soha nem vásárol random. Mint megjegyzi, Budapesten is vannak a sportágra specializálódott üzletek, ahol az érdeklődők mozgását is tudják analizálni, ő legszívesebben ezekben vásárol. A további ruházatnál pedig lényeges a biztonság, hogy felszerelése (fejpánt, mellény) fényvisszaverő csíkkal legyen ellátva, így sötétedéskor is jobban észreveszik a közlekedők.

Élete első futóversenye rögtön az Ultrabalaton volt 2021 őszén, melyet nagy izgalommal várt, végül sok tapasztalatot szerzett, meghatározó emlékké vált. – Az Ultrabalaton csapatösszetartó ereje megkérdőjelezhetetlen. Ott nem kollégák vagyunk, hanem tizenhárman egymás támogatói, barátai és vigasztalói, ha kell. Az a fajta energia, ami a társaságból és az egész rendezvény szellemiségéből árad, plusz motivációt és erőt ad. Csak egymásra támaszkodva tudjuk teljesíteni a távot – foglalja össze. 

A Paks II. immáron ötödik alkalommal vett részt az eseményen idén májusban. A céget most is két 13 fős team képviselte, stílusosan az 5. és 6. blokk csapatai. Timi a 2023-as UB részvételét már lemondani tervezte, mert az esküvőjére készül, ami sok szabadidejét leköti. De mivel kollégáit sem akarta cserben hagyni, és mert a korábbi két versenyélménye is nagyon jó volt, két szakaszt vállalt. Az eseményre konkrétan az esküvői ruhapróbájáról érkezett. Vőlegénye, Ádám szintén szenvedélyes futó, akivel párosban már teljesítették a Vivicittá félmaraton távját is, azonban az együtt kocogások ritkán jönnek össze, mivel mindketten énidőnek tekintik a futást, ezáltal nem kell a másik tempójához, tervezett távjához sem alkalmazkodni.

– Mindig is bakancslistás volt egy futóverseny, amit igazából az UB futásommal teljesítettem, de azért a paksi Atomfutáson mindenképp szeretnék egyszer indulni – zárja gondolatait Timi.

Tihanyi Tamás 

A mozgás mindig fontos volt Tihanyi Tamás számára, de a futást saját bevallása szerint ő is utálta. Ennek ellenére lett mára életének elválaszthatatlan része. A Paks II. Zrt. létesítési osztályvezetőjével futás közben a paksiak többnyire az atomerőmű környékén találkozhatnak. Feltéve persze, ha hajnali négykor kelnek. 

Tihanyi Tamás életének mindig is része a sport, ezen belül is a tenisz a kedvenc, de amikor hosszú éveken át Kazahsztánban dolgozott több projekten is, nem mindig volt lehetősége játszani. –Alkalmanként szerencsém volt és találtam teniszpályát a közelben, ilyenkor éltem, mint hal a vízben, de amikor nem volt rá lehetőség, ott ki kellett találni valamit – idézte fel a hazájától távol töltött időszakot, hozzátéve: így alakult, hogy a negyvenes évei közepén futni kezdett.

Mindig mozogtam, sportoltam. Mindig fontos volt, hogy fizikailag is elfoglaljam magam. A kor előrehaladtával pedig már nyilván az is fontos tényezővé vált, hogy tegyek az egészségem megőrzéséért. 

Tamás úgy véli, így össze tudja kötni a kellemest a hasznossal, azaz a mozgás örömén túl a jótékony hatását is élvezi: a rendszeres edzés többek közt rendben tartja a keringést, erősíti a belső szerveket tartó szöveteket. Másnaponta szokott futni 7–8 km-t, akár otthon van Piliscsabán a családjával vagy másutt, ahová a munkája szólítja. Ahova megy, elviszi a futócipőjét, bár, ha a családdal utazik, a közös programoké az elsőbbség. Élmény volt számára például Pekingben futni, ahol úgy bámulták, mintha a Holdról érkezett volna, néhányan még meg is tapsolták. Kínában ugyanis nem futni szokás a parkokban, hanem jellemzően tajcsizni. 

Kedvenc felülete az aszfalt, sok szempont szól mellette. Például az, hogy általában hajnalban fut, amikor az év nagy részében sötét van, a sima felületű burkolatok pedig ilyenkor kiszámíthatóbbak, holdvilágban fejlámpa nélkül is biztonságos a talajfogás. Ezzel együtt Piliscsabán általában az otthonukhoz közeli erdei utakon szokta róni a kilométereket. 

Tamás idén harmadszor volt tagja az egyik Ultrabalatonon részt vevő Paks II.-es csapatnak. Ez a program az ő számára sem elsősorban a sportról szól – bár nyilván annak is fontos szerepe van –, sokkal meghatározóbb a közösségi élmény: együtt mennek váltópontról váltópontra, várják, indítják, biztatják a társakat, s közben akad szórakoztató program is. Ilyenkor – mint mondja – a csapatért fut. Egyébkor pedig ugyanezt magáért, magának teszi. Ellenfél ugyan nincs, akit le kellene győzni, de a kihívás minden alkalommal jelen van. Nagyjából ugyanazokat a mostanra már jól ismert útvonalakat teszi meg, ezért lehetőség van arra, hogy meghatározza maga számára, hogy a különböző szakaszokat milyen tempóban, mennyi idő alatt teljesítse. Manapság már mindenkinek a csuklóján van az a „technika”, ami a teljesítmény méréséhez szükséges számos adatot rögzíti-mutatja. – Ha mérni, elemezni tudsz, onnan már kezd érdekessé válni a kérdés – magyarázza. Azt is elárulja, hogy ha valamilyen okból kimarad, ha nincs rá lehetőség, az egykor úgy utált futás számára most már hiányérzetet kelt benne.