Habár mindenmentes édességeket kínáló vendéglátóegységben fogyasztunk el a rovat nevéhez hűen egy-egy élénkítő italt, Gabiról gyorsan kiderül, hogy szenvedéllyel űzött hobbijához, a sütéshez nem alternatív édesítőket, hozzávalókat használ, hanem hagyományos cukrot, tejet. Mielőtt erre térünk, még elárulja, hogy tizennégy éves kora óta kávézik. Napi 4–5 csészével is fogyaszt, ami – mint nevetve fűzi hozzá – a három gyerek mellett életben tartja. Akár este 8-kor is képes magának készíteni még egyet. A tejes, habos, könnyed változatra esküszik, kedvencei a latte, capuccino, s évszaktól függően jeges kávé vagy melange.

Gabi tősgyökeres paksi. Felmenői, rokonai is itt élnek, s hiába kerültek távolabb, például tanulni, mindenki visszatért. Ő is. Az öt Pécsett töltött egyetemi év után személyügyi, majd humán szervezői szakon szerzett diplomáival a kezében jött vissza Paksra. Az atomerőműben dolgozott 15 évig, a Paks II. csapatát pedig 2017 óta erősíti. Két lánya, a 15 éves Petra és a 12 éves Flóra mellé közben megérkezett Zétény, aki most négyesztendős. A kisfiával otthon töltött időt követően Gabi már új szakterületre, az Üzemeltetési Képzési Osztályra került vissza. – Nagyon szeretem a munkámat és a munkatársakat is – mondja. A gyerekekkel otthon töltött idő alatt vált hobbijává, mi több szenvedélyévé a sütés. Általa tud kiteljesedni. – Alkotásnak érzem. Nagyon ritkán eszem a sütimből, nem is azért csinálom, mert vágyom rá, hanem azért, mert egy-egy kis remekműként tekintek rájuk – fogalmaz mosolyogva.

Mindent szívesen süt: kevert sütiket, tortát, laposakat – ami ez esetben nem azt jelenti, hogy nem lesz magas, hanem azt, hogy négy vagy éppen hat lapból készülnek különféle krémmel töltve. Cseppet sem meglepő módon a tágabb családban ő a tortafelelős. De korántsem csak a családot látja el. Minden hétfőn süteménnyel érkezik munkába. Gyakorta a férje is, aki az atomerőműben dozimetriai osztályvezető. Mindkét társaság várja és szereti a hétfőket, hálás „közönsége” Gabinak, aki nemcsak minden hétvégén süt, de hétközben is bedagaszt, bekever valami egyszerűt, ha van egy szabad félórácskája. – Nekem ez természetes és sohasem teher – oszlatja el a kétségeket. 

Először, tizenévesen palacsintát készített, az első süteménye a meggyes piskóta volt. – A dédimamám sütött mindig hatalmas szivacsos piskótát. Kértem a receptet, de mivel érzésből sütötte, csak elmondta nagyjából, mit tett bele. Az enyém persze mindig kicsi és lapos lett… – emlékszik vissza. Elismeri, hogy azóta már az ő piskótája is jobb, de még mindig nem olyan… Anyukájától is tanult, ő is minden hétvégén tett süteményt az asztalra, finom almás lepényt, alkalmanként Rákóczi-túróst is készített. És természetesen a gyerekei is otthonosan mozognak már a konyhában: segítenek, sőt a lányok egyszerűbb dolgokat már önállóan sütnek. A kicsi is sertepertél körülötte, a pulton ülve szórja a lisztet, tekeri a tésztát kicsi ujjaival. A vajdasági sós a specialitása, meg a kis csigák. 

Gabi reformédességekkel is próbálkozott, de tapasztalatai szerint az alternatív édesítők és a növényi tej nem úgy viselkednek, mint a hagyományos, így maradt az utóbbinál. Ezzel együtt kifejezett célja a fejlődés, az újítás. Éppen ezért szívesen jár a témába vágó workshopokra, például csokoládé- vagy éppen bonbon-készítő műhelyfoglalkozásokra. S volt már a lányokkal közösen is ilyen foglalkozáson. 
Kisebbik lánya évek óta úgy tervezi, hogy cukrász lesz. Flóra speciális helyet szeretne nyitni, olyat, ahova kis kedvencekkel várja majd a vendégeket, Gabiéknak ugyanis sok hobbiállatuk van: csincsilla, tengeri malac, sündisznó, nyulak, hörcsögök, kutyák. Imádnak foglalkozni, játszani velük, s jártak Pécsett, Budapesten Zoo kávézóban, macskás cukrászdában. Ők is valami hasonlóról álmodnak. Gabi meg néha arról, hogy majd egyszer megint lesz ideje a mozgásra, ami most hiányzik az életéből és arról, hogy ha nyer a lottón, akkor csak a szenvedélyének él és süt reggeltől estig. 

Gabiról süt, hogy remekül érzi magát, amit meg is erősít.