István Ráckevéről származik, első tizennégy évét ott élte szüleivel. Édesanyja közgazdász, édesapja szerszámtervező végzettségű. – Így jó értelemben véve kaptam hideget, meleget is – fogalmaz viccesen. Apai nagyapjának szerszámlakatos műhelye is volt odahaza, ahonnan munkatársunkat nem lehetett kizavarni gyerekként: fűrészelt, csiszolt, fúrt, köszörült. – A vas szakmában szerettem volna elhelyezkedni, de azt mondták: „fiam, ebből nem lehet megélni”, ezért lettem kísérleti fizikus – avat be. Főként szülei ráhatása miatt magával szemben is maximalista – bár már igyekszik visszább venni az elvárásaiból –, ezért egy erős gimibe akart jelentkezni, ahol ki lehet teljesedni, így került Pannonhalmára a bencésekhez. A bentlakásos, szigorú rendet elváró iskolában megtalálta számításait, máig jó szívvel emlékszik vissza ezen évekre. Mivel korábban rendszeresen túrázott szüleivel a Bükkben, Mátrában, így a bakonyi környezet ebből a szempontból is megfelelt. 

Később a Budapesti Műszaki Egyetem mérnök-fizikus képzését végezte el, majd itt is doktorált, de a budapesti életet nem tudta megszokni. – Szerettem volna olyan helyen lakni, ahol nyugalom van és természetközelség. Feleségem, Eszter tősgyökeres magyaregregyi, ezért ott vettünk házat 2014-ben, majd két évre rá be is költöztünk. Szeretünk ebben a kis faluban élni, ahol körbevesz minket a mecseki erdő – meséli. Itt rendszeresen járhat gombászni is. Ez irányú érdeklődését otthonról hozta, ugyanis anyai nagyapja gombász volt. Két könyv maradt utána a széljegyzeteivel, amelyek meghozták az érdeklődését. – Egregyen adódott lehetőség, hogy elvégezhessek egy kezdő gombásztanfolyamot, de nem gombaszakellenőrit – emeli ki a különbséget. A szárazságot a gombák is megsínylik, így az elmúlt időszakban inkább az udvarukban is megtalálható csiperkéből és pöfetegből kerül az asztalra. Már tízéves Julcsi lánya és tizenegyéves Zsigmond fia is ismer néhány fajtát, amit érdemes szedni.

A zene gyerekkorától fontos része az életének, zeneoviba járt, majd második osztályban fúvós lett. Két év furulyatanulás után váltott trombitára, melyet egészen a pannonhalmi évek végéig fújt, de az érettségire készülve már nem tudott eleget gyakorolni, így hosszú időre letette a hangszert. Egy 2019-es térdszalagszakadás hozta vissza a zenét az életébe, amikor a kényszerpihenő miatt újra előkerült először egy játékhangszer, majd egy igazi is, ekkor váltott tenorkürtre. – Egy év intenzív gyakorlás után a szomszédom ajánlására ’24 augusztusában elmentem a Mázai Bányász Fúvószenekar próbájára és azóta is velük játszom – meséli visszatérését. Pecze Gábor karnagyuk már harmincnégy éve vezényli a bányász és sváb zenekarok hagyományán szerveződött hetvenhároméves együttest. Rendszeres fellépői a mázai és környékbeli települések – Pécs, Tevel, Nagymányok, Szászvár – bányásznapjainak, locsoló- és szüreti báljainak.

Szerette volna, ha gyermekei legalább az alsó tagozatban zenélnek, így Julcsi klarinétozik, Zsiga pedig trombitál a szászvári általános és alapfokú művészeti iskolában. Sőt, fia is lelkes és egyben legfiatalabb tagja lett a fúvószenekarnak, így megvan a péntek esti közös apa-fia program is. – Sajnos öregszik a zenész- és szakembergárda, nem lelkesednek a fiatalok. Szászvárra is Mágocsról, Pécsről, Komlóról járnak zenét oktatni a tanárok, ezért is örülök, hogy a gyerekeimet érdekli a muzsika – konstatálja. 

Kávézásunk közben további hobbijai is kiderülnek. A Nukleáris Osztály reaktorfizikai szakterület vezetője szeret olvasni. Nagy kedvence Frank Herbert sci-fije, a nyolckötetes Dűne-univerzum, valamint Joanne Kathleen Rowling hétkötetes Harry Potter regénysorozata. Azt is elárulja, hogy sokáig táncolni is tanult: – A bentlakásos iskola és fiúkollégium után elhatároztam, hogy az egyetem alatt táncolni fogok. Ötféle sztenderd és ugyanennyi latin tánccal öt év alatt eljutottam a versenytánc szintig, de én már nem versenyeztem, ellenben a feleségemmel – mondja büszkén. Eszter, akivel az egyetemen ismerkedtek meg, szintén mérnök-fizikus, emellett elvégzett két tanári szakot, és most Szászváron tanít matematikát, fizikát.

A családban van még egy cica és két törzskönyvezett rövidszőrű magyarvizsla. – Sohasem vadásztam, de egyszer majd szeretnék vadászkutyát nevelni belőlük, ez még a jövő feladata. Nem egyszerű velük, mert a magyar vizsla az nem kutya, az vizsla! Együtt élni egy vizslával élmény, éppen csak nem beszél – viccelődik kedvenceiről.

Visszakanyarodva a gombászatra elárulja egy tervét. A tanfolyamuk alkalmán kaptak egy ezer gombás ételt tartalmazó jegyzetet, amely dr. Dravecz Tibor gyűjtése és egyedülálló Magyarországon. Miután István a munkájából kifolyólag több szerkesztőprogramot is használ, arra gondolt, könyvvé szerkeszti ezt a jegyzetet. Két éven keresztül dolgozott rajta esténkét, végül összeállt belőle egy tartalmas, négyszáz oldalas kötet, melyet Eszter születésnapján át is adott neki. Még lektoráltatásra és kiadásra vár a gomba- és ételfajta, valamint elkészítési mód szerint strukturált könyv. – Amikor a munkám során terjedelmes dokumentációt, elemzéseket kellett készíteni, akkor is törekedtem az igényes kivitelezésre. Nem ez a szakmám, de szeretem a színvonalas kiadványokat, így a tipográfiának is utánanéztem, hogyan kell felépíteni, jól szerkeszteni egy könyvet – zárja beszélgetésünket.