Általában kétszer kávézik egy nap, reggel és ebéd után. Amikor nagyon fáradt, akkor szükséges beiktatni még egy alkalmat napközben. Az igazi „kotyogóst” szereti, két cukorral és sok tejjel. Amikor zsúfolt a nap, akkor az irodájában fogyasztja el munkája közben. – Hétvégén inkább cappucinót iszom, amikor több időm van elkészíteni és kiélvezni az ízét – mondja. – És ha pedig George Clooney állna az ajtóban egy Nespressóval? – kérdezem. – Beengedném – válaszolja nevetve a beszélgetést oldó kérdésre.

A fiatal, mindig mosolygós paksi hölgy az általános iskolai évek után Szekszárdon járt közgazdasági szakközépiskolába. Paks II.-es munkája mellett pedig három éve ismét padba ült, hogy elvégezze a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen a rendészeti igazgatási szakot Budapesten. Az ott elsajátított tananyag hasznos lesz feladatai elvégzésében. Ilus – akit édesapja kezdett így becézni, és a Társaságnál is ekképp ismerik – immáron hat éve az Általános Biztonsági Osztályon dolgozik asszisztensként.

Már első munkahelyén, az atomerőműben is biztonsági területen, a beléptetési csoportban
helyezkedett el, majd ezután következett a két új blokk építését koordináló cég. Emlékszik, mennyire izgult az állásinterjúján, ám nem sokkal később már ő is részt vett a jelentkezők meghallgatásán. – Amikor az ÁBO-ra kerültem, én voltam a hetedik kolléga, most pedig közel harmincan vagyunk. Elmondhatom, hogy egy összetartó, jó kis csapat a miénk, jól érzem magam itt, és a munkámat is nagyon szeretem – meséli lelkesen. Fontos, aktuális feladatai közül kiemeli a közbiztonsági engedélyek intézését, ami az évek alatt egyre több munkával jár, valamint a fizikai védelmi terv minősítésre való előkészítését.

Ildikó családját nem kell bemutatni az évtizedekig működő Paksi Városi Moziba járó közönségnek. Hiszen édesapja és később bátyja voltak a mozigépészek, illetve édesanyja és ő a pénztárban fogadták a látogatókat. – Meghatározó emlékek, hogy gyermekként mindig a moziban voltam a szüleimmel. Aztán testvérem átvette a gépészetet, én pedig a középiskolás évek alatt a pénztárban segítettem be. Nagyon szerettem a mesefilmeket, mert akkor sok kisgyerek érkezett. Voltak olyan vetítések, amik többször is megtöltötték a kulturális központ színháztermét – emlékszik vissza.

Amióta nincs mozi Pakson, Pestre vagy Pécsre jártunk családostul moziba. Úgyhogy nagyon várom, hogy a járványhelyzet enyhülésével megnyisson az új kamaramozi a Csengeyben.

Amennyiben jut ideje a munka és az iskola mellett, akkor egy vagány hobbinak hódol: motorozik. Az indíttatás bátyjától jött, aki sok évvel ezelőtt vásárolt egy krosszmotort, aminek akkoriban a családdal egyetemben Ilus sem örült, féltette testvérét. 

– Majd volt egy meghatározó élmény, elvitt magával motorozni. Akkor ültem először krosszmotoron. Amikor megálltunk, fülig ért a szám. Ott döntöttem el, hogy nekem is kell egy kétkerekű – összegzi elcsábulásának történetét. Édesanyjuk ezután már kettejük miatt is izgulhatott. Tíz év elteltével tavaly eljött egy fordulópont, amikor mindketten átültek egy-egy közúti sporttúramotorra. Sőt, apukájuk is vett egy Harley-Davidsont, ami régi álma volt. Így már hárman ülnek nyeregbe, és élvezik a motorozás adta szabadságot.

A közeljövő terveire utaló kérdésre elmondja, mindenképpen szeretne Pakson maradni. 

– Szeretek a cégnél dolgozni, így remélem, itt leszek még öt-tíz, akár húsz év múlva is. Itt szeretnék társat találni és természetesen gyermeket nevelni. De majd biztosan hozza magával az élet.