Gallyas Vilmos, sokaknak Giles, a paksi zenei élet egyik ikonikus alakja, bár basszusgitárját egy viszonylag hosszú időszakra szögre akasztotta. Ezt akkor elkerülhetetlennek tartotta, de ma már nem biztos, hogy megtenné, mert a zene – mint mondja – rendkívül sokat ad. Zenekaruk, a The Houdinis négy éve újra él, s még a karantén idején is megtalálták a módját, hogy új nótákkal jelentkezzenek. Habár kézenfekvő lenne, de nem a zenéről kezdünk beszélgetni, hanem lányáról. Az apjához hasonlóan öntudatos, vagány Sára 15 éves, Somberekben él, építész szeretne lenni. A távolság ellenére kapcsolatuk nagyon szoros. Az elmúlt hetekben is minden este beszéltek Facetime-on, de Vili ebben a tekintetben régi vágású, számára ez nem pótolja a személyes találkozást. Éppen ezért nagyon megsínylette azt az időszakot, amikor a kijárási korlátozások miatt erre nem volt módjuk. A Paks II. Zrt. irányítástechnikai szakértője 10 éves volt, amikor Ajkáról az atomvárosba költöztek. Az talán ritkaság, hogy ajkai barátaival ma is élő kapcsolata van, de az bizonyára senkit nem lep meg, hogy gyerekként igazi rebellis volt. Forradalmárságát külseje, főként hosszú raszta haja is tükrözte. 

A Paksi Atomerőműben, majd az Ovitnál dolgozott, utóbbira igazán jó szívvel emlékszik, mert ott rengeteget gazdagodott mind emberileg, mind szakmailag. Mostani munkáját is felelősségteljesen végzi: az vezérli, hogy ugyanolyan kiváló színvonalú atomerőmű építésében működjön közre, amilyen a meglévő, s ugyanolyan elismeréssel emlegessék majd a mostani csapatot, mint az elődöket. S mivel valóban elkerülhetetlen, terítékre kerül a zene. Először akusztikus gitárt vett a kezébe, de hamar elköteleződött a basszusgitár mellett. A zene a családban nem csak számára meghatározó, édesapja szaxofonon játszott, lánya zongorázik. Mint elárulta, angoltudását is a zenének köszönheti, elsősorban Bonónak: a U2 számait kazettára másolta – ezek ma is megvannak –, megtanulta és szótár segítségével le is fordította. Gyerekkori barátaival, Gyuszi bával és Cibával, azaz Orbán Gyulával és Balczer Gáborral ma is együtt zenélnek a ’80-as évek végén alapított The Houdinisban.

Az interjú véletlenszerűen kiválasztott helyszíne ezt emlegetve nyer értelmet: a mai Erzsébet szálló akkoriban ifjúsági házként működő épületében tartották próbáikat.

Panaszra nekik nincs okuk, megvan a törzsközönségük, és kellően bölcsek ahhoz, hogy megértsék, a korosztályok közötti távolság miatt a fiatalokkal már nem beszélnek egy nyelvet. A beszélgetés igazolja, hogy a zene az önkifejezésen, a színpadi élményen túl is rendkívül sokat ad, például életre szóló barátságot, mint esetében, de átsegít a gondokon és a hétköznapi monotónián is. S ha már Kávészünet, essen szó arról is, hogy igen, Gallyas Vilmos kávézik, fontos számára a velejáró rituálé, de maga a kávé is, amit alkalomadtán mézes gyömbérrel bolondít meg.