Az alkotás öröme Farkas Dorottya gyermekkora óta alkot. Mondhatni lételeme, hogy kifejezhesse magát papíron vagy vásznon. Régen grafittal szeretett dolgozni, mostanság leginkább a festésnek hódol. – Az olajat nagyon megszerettem, de tetszik az akril, a tempera és a vízfesték is – sorolja a különböző technikákat, miközben dunaföldvári lakásukban mutatja meg eddigi munkásságának néhány darabját, amiket úgy kért vissza az interjú alkalmára. – Tudni kell rólam, hogy minden festményemet elajándékozom, mind vándorol valahol – magyarázza, hogy miért is nem a saját műveivel vannak tele a falak. Egyébként nem szereti a minimál stílust, de a letisztultat igen. Ez otthonukban is visszaköszön, ahol párjával, Milánnal élnek együtt. A Paks II. Zrt. Nukleáris Osztályán PSA (probabilistic safety analysis - valószínűségi biztonsági elemzés – a szerk.) mérnökként dolgozó fiatalt teljesen kikapcsolja a képzőművészet ezen ága. Ilyenkor nem néz időt, sem telefont. – Sőt, ami rosszabb, elfelejtek még enni és inni is. Jobb, ha ekkor senki nem zavar – teszi hozzá mosolyogva. Dorottya az általános iskolában rendszeres résztvevője volt a rajzversenyeknek, sorra dobogós helyezéseket ért el. Ezek a sikerélmények is kellettek ahhoz, hogy érdeklődése máig megmaradjon. Végül mégsem művészeti középiskolát választott. A paksi ESZI-ben környezetvédelem és vízgazdálkodás szakot végzett, majd a Műszaki Egyetemen először környezetmérnök, azután – már a Paks II. ösztöndíjasaként – energetikai mérnök diplomákat szerzett. Így a művészet hobbiként teszi teljessé az életét. A céltudatos és kitartó hölgy nem szereti, ha megmondják, milyen témában alkosson, és azt milyen technikával tegye. Ihletet és ötletet sok esetben az internet tematikus oldalairól gyűjt. Ha az estébe nyúló, kreatív idejéből mégis kifut és leteszi az ecsetet, akkor már másnap nem biztos, hogy tudja ott folytatni, ahol abbahagyta. Ekkor jön egy új téma, egy új, üres vászon. – Ezért is várja a folytatást ott az a néhány festmény – mutat egy rakás félkész anyagra. – De olyan is van, hogy újrahasznosítom ezeket. Szivaccsal átmosom, leszedem a vastagabb rétegeket és más képet festek belőlük – árulja el egy-egy mű átalakulását.

Kézügyességét és zenei érdeklődését is inkább édesapjának köszönheti. És ha már zene, akkor természetesen alkotás közben is szólnia kell valami inspiráló muzsikának a háttérben. – Leginkább a klasszikus zongora és a cselló hangja fog meg és hat rám festés közben – jegyzi meg. Nappalijukban egy gitár és egy szintetizátor is helyet kapott, melyeken játszik is alkalomadtán. Manapság a digitális rajzolás is egy új irány, lehetőség, amit igyekszik elsajátítani. Azért is hasznos, mert míg a festészetben nem egyszerű egy rossz ecsetvonást kijavítani, addig a digitális rajz esetében egy kattintással vissza lehet vonni azt. De az epoxigyanta alkalmazására is kíváncsi, be is szerzett már magának. Eszközeit egyfelől pesti művészellátóban vásárolja, ahol hosszú órákra képes leragadni. Másrészt vannak olyan „ecsethelyettesítők”, amik otthon is megtalálhatók, így használt már lejárt védettségi igazolványt, üvegdarabot, kést. Az önmagát képző hobbiművész egyik kedvence irodájuk falát díszíti, ezzel is színesítve a napi műszaki munkavégzést.