– Megtiszteltetés ebben az iparágban dolgozni – vallja Angyal Miklós, aki szerint kiváltságos helyzetben vannak mindazok, akik a Paksi Atomerőműben vagy a Paks II. Atomerőmű Zrt.-nél dolgoznak. – Aki ebben az iparágban dolgozik, megbecsülést érdemel és kap is – szögezi le. Őt az atyai példa és ráhatás vitte erre a pályára. Jóvoltából már gyermekkorában megérezte, milyen a nukleáris miliő, édesapja ugyanis az atomerőműben dolgozott, s amikor eljött az ideje, határozottan térítette el őt eredeti szándékától, hogy közgazdász legyen mondván, azokkal Dunát lehet rekeszteni, energiára és ahhoz értő szakemberekre pedig mindig szükség lesz. 

– Aki abbahagyja a tanulást, az megöregszik, legyen akár húsz-, akár nyolcvanéves. A folyamatos tanulástól fiatalok maradunk. Az életben a legnagyszerűbb dolog frissen tartani az elmét – ezzel a Henry Fordtól származó gondolat első munkanapján találkozott a Paksi Atomerőműben. Azóta is ennek szellemében élve újra és újra visszaül az iskolapadba. Legfrissebb diplomáján szinte meg sem száradt még a tinta, de már most azt mondja, lesz folytatás. – Már megvan a következő, amit szeretnék, de most kell egy kicsit szusszanni. Család és munka mellett nem volt egyszerű – magyarázza. De az eredmény ezt megcáfolni látszik: most teljesített legjobban, a záróvizsga szinte hibátlanul sikerült. S ha már szóba került, elárulja, hogy az Óbudai Egyetem által kínált „agilis projektmenedzser képzés” keltette fel a kíváncsiságát. Kicsit kívül esik ugyan a komfortzónáján, de igazán érdekesnek tartja, s remek lehetőségnek arra, hogy a projektszemléletét csiszolja.

Elsőként energetikai mérnöknek tanult a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. Itt még nem jellemezte az az elhivatottság, tudatosság, ami a későbbiekben. A matematika érdekelte, de a műszaki mechanika nem. Aztán észrevétlenül felébredt az érdeklődése az energetika iránt, s ez akkor még korántsem csak az atomenergiát jelentette, hanem a megújuló, a konvencionális és az egzotikus megoldásokat is. Betanuló gépészként a Paksi Atomerőműben kezdte pályafutását az üzemeltetésen. Apja nyomdokaiba lépve a vezénylőben szeretett volna dolgozni. – A primer kör a szívem csücske – indokolja. Hogy e cél eléréséhez közelebb kerüljön, ismét jelentkezett a BME-re. Három műszak mellett, főként az éjszakákat tanulásra áldozva, s immár a korábbinál jóval nagyobb lelkesedéssel elvégezte a reaktortechnikai szakmérnök képzést. Mivel időközben családot alapított, s házépítésbe kezdett, úgy gondolta „kitekint” az energetika más területére, s megszerzi a szükséges végzettséget ahhoz, hogy a saját háza épületenergetikai terveit elkészítse. Megjegyzi, hogy ez lett a diplomamunkája, ráadásul remekül sikerült. Még be sem fejezte a tanulmányait, amikor napirendre került az erőműben az ISO 50001-es energetikai tanúsítvány megszerzése. A feladat koordinálására ő kapott megbízást. A küldetést teljesítették, de ő elbúcsúzott, mert egy újabb szép feladat került a látókörébe, ez pedig az új atomerőmű létesítése. Az újdonság ereje, illetve a beruházás léptéke mellett az vonzotta, hogy teljes életpályával kecsegtette. Tevékenykedett instruktorként, majd a Primerköri Gépészeti Osztály szakértőjeként, júliustól pedig HR Képzési és Vezetés Támogatási Osztály szenior szakértőjeként a szimulátor instruktorok felkészítéséhez nyújt szakmai támogatást. Mint hozzáteszi, előzőleg ugyan műszaki területen dolgozott, de többnyire nemcsak a technológiával kellett foglalkozni, hanem az emberekkel is. Nem titkolja, az utóbbi nagyobb kihívás, mert míg két szivattyú lehet egyforma, de két ember nem. A kérdésre, hogy a sikerben mekkora hányadot képvisel a technológia, mekkorát az ember, némi gondolkodás után azt mondja: hatvan-negyven százalék. Mert hiába egy tökéletes mű, ha nincs jó szakembergárda, nincs kiváló teljesítmény sem. 

– Azért dolgozunk, hogy az 5. és 6. blokk üzemeltetéséhez megfelelő számú és képzettségű szakember álljon rendelkezésre a megfelelő időben – fogalmaz új munkája kapcsán. Ennek megkezdésével egyidőben szerezte meg a nukleáris technológia menedzser szakmérnök diplomáját, amire azért is büszke, mert ez az egyetlen, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség által elismert hazai képzettség. Értékét az is növeli, hogy sokkal több lemondással és energiabefektetéssel járt, mint az eddigiek, hiszen feleségével immár két gyermeket nevelnek, s nem szívesen mondott le a velük töltött időről a tanulás javára. 

Angyal Miklós szívesen vesz részt a projekt megismertetését és a munkaerőtoborzást szolgáló állásbörzéken, s örömmel vette azt a lehetőséget is, hogy a Paks II. Atomerőmű Zrt. képviseletében a magyar standon fogadhatja az érdeklődőket Párizsban a Nukleáris Világkiállításon. A World Nuclear Exhibition-t (WNE) két évente rendezik meg. Magyarország korábban nem vett részt ezen, idén viszont nagy sikerrel mutatkozott be. Hazánk impozáns pavilonjában – hat magyar cég mellett – a Paks II. Zrt. volt a főszereplő. – Magyarországról úgy tűnhet, hogy a nukleáris szakma nem nagy, de ezt cáfolja a nyolcvan ország képviseletében megjelenő ezer résztvevő cég beleértve a kis szelepgyártó vállalatokat és a szektor jelentős szereplőit, például a Westinghouse-t, EDF-t, CNNC-t. Három nap alatt minden korábbinál több, 25 ezer látogató fordult meg a kiállításon. Annak ellenére, hogy Paks II. nem termékkel jelent meg, jó benyomást tettünk a nemzetközi szakmai piacon. Sokan jelezték, hogy szeretnének aktívan szerepet vállalni a létesítésben. Tapasztalt, ismert cégek látnak perspektívát a projektünkben – foglalta össze párizsi tapasztalatait Miklós. S, hogy személyesen mit adott számára a WNE? – Nagyon élveztem, minden egyes perce izgalmas volt, nagyon sok nációval kommunikáltunk, rengeteg kérdést tettek fel, igazi szakmai diskurzus zajlott. Az volt a célunk, hogy növeljük a projekt ázsióját, de ez az intenzív három nap személyes fejlődést is eredményezett – foglalta össze.