Paksi párjával – aki immár felesége –, Klaudiával éppen csak megismerkedett tíz évvel ezelőtt, amikor ösztöndíjasként nyugati szomszédunkba költözött. A távolság próbáját kiállta a kapcsolatuk, s az egyetemet már párként Pécsen végezték. Nászútjukat eredetileg Egyiptomba tervezték, mert még nem jártak ott. Viszont egy korábbi kolléga beszámolói adták az inspirációt és bátorságot, hogy önálló szervezésben végül Thaiföld felé vegyék az irányt ’19 decemberében. – Ez az ország egy ékszerdoboz! A „mosoly országában” mindenki barátságos, gazdaságuk főként a turizmusra épül. Angol nyelvtudás és egy SIM kártya segítségével bárhova eljuthat az ember kényelmesen, könnyen tájékozódva – meséli lelkesen. Három napot töltöttek a csodás világ- és fővárosban, Bangkokban. Majd délre a mesés tengerpartokhoz repültek újabb három „mézes napra” Krabi tartományba, Ao Nang városba. Ahonnan végül áthajóztak Phuket-szigetre, amit Patong városból fedeztek fel maguknak további négy nap során. Szabolcsék Nimród fia hároméves, Merse féléves múlt, így az utazások – kis túlzással – a játszóterekig, bonyhádi nagyszülőkig rövidülnek egy időre. Ugyan tavaly januárban még elindultak Dél-Tirolba Nimróddal hármasban, hogy a síelés kezdeti lépéseit vagy inkább csúszásait megmutassák neki, de az öcsi érkezésével most inkább a hazai tájakat keresik fel újra. Kisgyerekes programnak is tudja ajánlani a vadregényes Szigetközt, Csongrád közelében a Körös-torok szabadstrandot, a kihagyhatatlan Balatont minden partjával és hangulatával, Mátrafüredet, és akár a paksi faházas sörkertet is kellemes miliőjével, ahol gyermek és szülő is kikapcsolódhat. – Szerencsés, hogy Paks nagyjából az ország közepén van, és egy órán belül több nagyváros, látnivaló és gyermekprogram is elérhető – emeli ki a város egyik előnyét, ahova hat éve költözött. Az egyetem befejezése után úgy gondolták, itt érdemes letelepedni, amit egyáltalán nem bántak meg. 

Szeretik a gasztronómiát, nem finnyásak, így utazásaik során szívesen kóstolják meg a helyi specialitásokat. Utazásaik relikviáinak főként a rengeteg fotót tekinti, de utóbbi időben egy-egy karkötőt hozott haza még emlékbe, amelyeket szívesen hord. Édesanyja, Kirchné Máté Réka hivatásos fotós és szintén járt már sokfelé a világban. Utazásairól készült képeit több kiállításon megcsodálhatta a közönség. Szabolcs tíz éve rendezi albumba fotóit, amit másnak is jó szívvel ajánl. – Sokszor az emberek csak feltöltik egy tárhelyre a képeket és ott hagyják. Gyorsan elrepül egy év, és elfelejtik, mennyi minden történt velük. A fotóalbumok sokat segítenek a múltidézésben és a gyermekeimnek is jó fogódzkodók lesznek később – érvel. Bakancslistájukon jelenleg az eddig elmaradt Egyiptom szerepel annak történelme, ókori építészete miatt. Illetve kis hazánkban a sárospataki tengerszem, ahova bár elindultak, de nem jutottak el: autójukkal úgy beragadtak a sárba, hogy még az autómentőt is ki kellett húzni. – Végül egy UAZ terepjáró segített ki minket szorult helyzetünkből – zárja vidáman gondolatait.

Tekintettel arra, hogy tizennégy éves korától kezdve – szülei maximális támogatásával – a maga útját járta, az egyetem után az Amerikai Egyesült Államokban csatlakozott egy doktori programhoz, ahol a nanomágnesek viselkedését tanulmányozta, ám hamar rájött: az ilyen, egyetlen szakterületet vizsgáló kutatómunka nem neki való. Nem is csoda ez, hiszen igazán impulzív személyiség, igazi vállalkozó szellem, aki szívesen próbálja ki magát tudományterületén belül egyre új és újabb területeken. Így került a Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetbe, ahol az üzemanyag-viselkedés modellezésével foglalkozott. Ezt követően akkor másfél éves kisfiával Norvégiába költözött, ahol egy éven keresztül egy nemzetközi nukleáris projekten dolgozott. Innen hazatérve kereste meg Szécsényi Zsoltot, a Nukleáris Osztály vezetőjét, hogy csatlakozzon az új atomerőművi projekthez, ám akkor még – ahogy fogalmaz – nem értek össze a szálak. Egy ideig a bátaapáti radioaktívhulladék-tároló számára végzett sugárvédelmi számításokat, majd a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál dolgozott energiastatisztikusként, ahonnan az útja korábbi orvostudományi érdeklődése nyomán az egészségügybe vezetett. – Volt egy kis szünet a nukleáris iparral való kapcsolatomban, amikor az uzsoki kórházban dolgoztam fizikusként, izotóp diagnosztikával foglalkoztam. Az volt a feladatom, hogy a vizsgálati protokoll kidolgozása után, májműtét előtt álló daganatos betegek leleteit kiértékeljem a diagnosztikával meghatározott eredmény alapján, ami a sebészek számára plusz információval szolgált. Nagyon érdekes munka volt – meséli. Az egészségügyben tett kitérő után visszatért az atomenergetikába: 2016-ban Pakson találta magát. Mint mondja, úgy érezte, mintha belecsöppent volna az ismeretlenbe. Könnyen alkalmazkodó, érdeklődő személyisége őt is és akkor már kilencéves kisfiát is átsegítette a kezdeti nehézségeken. Mindketten hamar megtalálták a helyüket a paksi környezetben. Kiemeli, a kezdet mindenhol izgalmasan nehéz, hiszen meg kell ismerni a munkakörnyezetet, a szervezeten belüli folyamatokat, itt Pakson ehhez jött még az atomerőmű létesítésére vonatkozó szabályozási környezet is. – Izgalmas volt visszatérni az atomenergetika területére, ám számomra a beruházástervezés akkor egy teljesen új közeg volt – mondja. – Először üzemanyaggal foglalkoztam, öt éven át, egy éve pedig a műszaki elemzési területet vezetem. Szilárdsági számításokat végzünk, ellenőrizzük, értékeljük az orosz fővállalkozótól kapott vonatkozó, angol nyelvű dokumentációt, vizsgáljuk a primer köri berendezések szerkezeti integritását szilárdsági számítás tekintetében, közreműködtünk a kapcsolódó hosszú gyártási idejű erőművi berendezések gyártásiengedély-kérelmének összeállításában és egyéb erőművi berendezések engedélykérelmének előkészítésében is részt veszünk.

 

A paksi tevékenységem a legkevésbé sem kutatómunka, hanem inkább projektmenedzsment egy nagyon jó, tevékeny közösségben. 

– Nem könnyű szakma ez. A fizikusnak egyrészt meg kell találnia azt a területet, amely igazán érdekli, amiben jól érzi magát és szakmai sikereket érhet el. Ehhez jönnek még az anyagi feltételek, hiszen mindebből meg is kell élnie – hangsúlyozza, hozzátéve, hogy akkor fogalmazódott meg ez benne ilyen komplexen, amikor kisfia közölte vele, hogy ő is fizikusnak készül. A jövő tehát gyermeke számára is körvonalazódik csakúgy, mint saját maga számára: