A Paks II. Zrt. Nukleáris Osztályának vezető szakértője Papp Henrietta. Ő irányítja az osztályon a műszaki elemzési szakterületet. Mint mondja, sosem gondolta volna, hogy éppen Paksra sodorja az élet, de úgy érzi, hogy itt megtalálta a helyét a szakmában és a magánéletben egyaránt. – Tizennégy éves voltam, amikor Egerből Debrecenbe költöztem a kollégiumba, ugyanis oda jártam gimnáziumba – kezdi kalandos történetét Papp Henrietta. A középiskolában még orvosnak készült, ahova biológiából és fizikából kellett felvételizni, így ez utóbbi tantárgy esetében különórákat vett egy professzortól, aki olyannyira megszerettette vele a fizikát, hogy végül úgy döntött, a Debreceni Egyetem fizikus szakára jelentkezik. A felvételit követően belekezdett a legtöbb ember számára teljesíthetetlennek tűnő képzésbe és 2001-ben sikeresen diplomázott. Diplomamunkáját a debreceni ATOMKI-ben végzett tevékenységéből írta.

Tekintettel arra, hogy tizennégy éves korától kezdve – szülei maximális támogatásával – a maga útját járta, az egyetem után az Amerikai Egyesült Államokban csatlakozott egy doktori programhoz, ahol a nanomágnesek viselkedését tanulmányozta, ám hamar rájött: az ilyen, egyetlen szakterületet vizsgáló kutatómunka nem neki való. Nem is csoda ez, hiszen igazán impulzív személyiség, igazi vállalkozó szellem, aki szívesen próbálja ki magát tudományterületén belül egyre új és újabb területeken. Így került a Magyar Tudományos Akadémia KFKI Atomenergia Kutatóintézetbe, ahol az üzemanyag-viselkedés modellezésével foglalkozott. Ezt követően akkor másfél éves kisfiával Norvégiába költözött, ahol egy éven keresztül egy nemzetközi nukleáris projekten dolgozott. Innen hazatérve kereste meg Szécsényi Zsoltot, a Nukleáris Osztály vezetőjét, hogy csatlakozzon az új atomerőművi projekthez, ám akkor még – ahogy fogalmaz – nem értek össze a szálak. Egy ideig a bátaapáti radioaktívhulladék-tároló számára végzett sugárvédelmi számításokat, majd a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnál dolgozott energiastatisztikusként, ahonnan az útja korábbi orvostudományi érdeklődése nyomán az egészségügybe vezetett. – Volt egy kis szünet a nukleáris iparral való kapcsolatomban, amikor az uzsoki kórházban dolgoztam fizikusként, izotóp diagnosztikával foglalkoztam. Az volt a feladatom, hogy a vizsgálati protokoll kidolgozása után, májműtét előtt álló daganatos betegek leleteit kiértékeljem a diagnosztikával meghatározott eredmény alapján, ami a sebészek számára plusz információval szolgált. Nagyon érdekes munka volt – meséli. Az egészségügyben tett kitérő után visszatért az atomenergetikába: 2016-ban Pakson találta magát. Mint mondja, úgy érezte, mintha belecsöppent volna az ismeretlenbe. Könnyen alkalmazkodó, érdeklődő személyisége őt is és akkor már kilencéves kisfiát is átsegítette a kezdeti nehézségeken. Mindketten hamar megtalálták a helyüket a paksi környezetben. Kiemeli, a kezdet mindenhol izgalmasan nehéz, hiszen meg kell ismerni a munkakörnyezetet, a szervezeten belüli folyamatokat, itt Pakson ehhez jött még az atomerőmű létesítésére vonatkozó szabályozási környezet is. – Izgalmas volt visszatérni az atomenergetika területére, ám számomra a beruházástervezés akkor egy teljesen új közeg volt – mondja. – Először üzemanyaggal foglalkoztam, öt éven át, egy éve pedig a műszaki elemzési területet vezetem. Szilárdsági számításokat végzünk, ellenőrizzük, értékeljük az orosz fővállalkozótól kapott vonatkozó, angol nyelvű dokumentációt, vizsgáljuk a primer köri berendezések szerkezeti integritását szilárdsági számítás tekintetében, közreműködtünk a kapcsolódó hosszú gyártási idejű erőművi berendezések gyártásiengedély-kérelmének összeállításában és egyéb erőművi berendezések engedélykérelmének előkészítésében is részt veszünk.

A paksi tevékenységem a legkevésbé sem kutatómunka, hanem inkább projektmenedzsment egy nagyon jó, tevékeny közösségben. 

– Nem könnyű szakma ez. A fizikusnak egyrészt meg kell találnia azt a területet, amely igazán érdekli, amiben jól érzi magát és szakmai sikereket érhet el. Ehhez jönnek még az anyagi feltételek, hiszen mindebből meg is kell élnie – hangsúlyozza, hozzátéve, hogy akkor fogalmazódott meg ez benne ilyen komplexen, amikor kisfia közölte vele, hogy ő is fizikusnak készül. A jövő tehát gyermeke számára is körvonalazódik csakúgy, mint saját maga számára: