Szarvas Krisztián a Nógrád megyei Pásztón nőtt fel, amiről azt kell tudni, hogy a Mátra nyugati kapuja, illetve azt, hogy akkoriban nem nagyon ért oda az atomenergia híre, így az akkori pásztói kisfiú nem álmodott arról, hogy egyszer majd atomerőműben fog dolgozni. A műszaki pálya viszont kézenfekvőnek tűnt, mivel édesapja gépészmérnök volt. A salgótarjáni gépipari technikum elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett energetikai mérnöki, majd gépészmérnök diplomát.

"Alapvetően tervezni szerettem volna" – indokolja pályafutása első állomását. Kalorikus mérnökként kezdett ugyanis az akkori Ganz-Röck Zrt.-nél. Hamar felismerte, hogy ott nincs perspektíva, hiszen a cég a fennmaradásért küzdött. Bár akkoriban nagy divat volt a korosztályában, ő nem vágyott külföldre. Ehelyett a Paksi Atomerőműbe jelentkezett.

– idézi fel.

Ezzel egy blokkügyeletes utánpótláscsapat tagjaként a hosszú betanulási folyamat első lépését tette meg. Az üzemviteli területen a terepi gépész, majd blokkvezénylői gyakorlatután már üzemviteli technológiai feladatokkal foglalkozott. Hat műszakozással töltött év után bízták meg, hogy vezesse az üzemvitelt támogató technológiai csoport. Még harmincéves sem volt.

"Egy ilyen fiatalnak nagyon határozott elképzelései vannak. Később persze rájön, hogy ennek csak töredéke valósul meg, mert a körülményekhez is alkalmazkodni kell" – jegyzi meg. Mint hozzáteszi, megvolt, s ma is megvan benne a kellő tudatosság és magabiztosság, de a szükséges alázat is. Sokat segített – miként kollégáinak is szokta mondani, kantáros munkásnadrágban - az erőmű „legpiszkosabb” helyeit, legkisebb zugait megismerve kezdte pályafutását.

Elsők között érkezett a céghez

Nagyon szerencsésnek tartja magát, hogy annak megalakulásakor az atomerőmű bővítésének előkészítésére alakult Lévai-projektbe hívták. A Paks II. projekt előrehaladásával, az erőművet elhagyva 2012-ben előbb az akkori projektgazdához, az MVM-hez került, azután a frissen megalakult projektcég munkatársa lett a Gépész Technológiai Osztály vezetőjeként. Elsők között érkezett a céghez, 12-es törzsszáma is erre emlékezteti.

Persze sokan nem értették, miért hagyják el a biztos, stabil munkahelyüket egy kalandért, sokaknak kedvét szegte a bizonytalanság, nem merték bevállalni ezt a rizikót. Szarvas Krisztián azonban eltökélt volt. "Én már ezt akartam csinálni" – indokolja, hozzáfűzve, hogy azt is megérti, ha valaki egész pályáját az erőműben tölti, de számára a Paks II. projekt azt a lehetőséget teremtette meg, hogy a szakterülethez hű maradhatott, viszont részese lehet egy új dolog születésének. Időt, energiát nem sajnált, hogy ezt elősegítse. És ahogy hangsúlyozza, ez a mai napig így van.

A gépész terület abban az időben még mind a primer köri, mind a szekunder köri rendszereket lefedte, a feladatok kiszélesedésével aztán kettévált. Mivel az erőműben eredetileg a szekunder köri (turbina és segédrendszerei) területen szerzett nagyobb tapasztalatot, így ezért a területért felelt a továbbiakban a Konvencionális Gépészeti Osztályt vezette. 2020-ban kérték fel a Műszaki Igazgatóság vezetésére.

A paksi tapasztalatot nem lehet alábecsülni

A Paksi Atomerőműben szerzett tapasztalatai mind-mind építőkockái, építőelemei annak a szakmai háttérnek, tudásnak, amire szert tett - derül ki a szavaiból: különösen az, amikor fiatalon felkérést kapott a csoportvezetői feladatokra. Akkoriban jelentős átalakítási munkák kezdődtek, és olyan szakembert kerestek, aki üzemviteli szempontból össze tudta fogni a feladatokat. Persze nem Paks II.-es volumenben, de ez rendkívül jó iskola volt. Mint megjegyzi, rajta kívül is sok olyan munkatársa van a Paks II. Zrt.-nek, aki megjárta az atomerőművet, évtizedes tapasztalatot gyűjtött a műszaki feladatok, az üzemvitel vagy a karbantartás terén. Ez igen hasznos a projekt szempontjából, illetve számára még azért is pozitívum, mert néha szívesen anekdotáznak.

– részletezi.

"Magyarország nem épít négy-öt évenként atomerőművet"

A Paks II. projektben is sok még a járatlan út, s számára éppen ez a legvonzóbb, a legérdekesebb. Lelkesedése töretlen függetlenül attól, hogy nem minden történik úgy, mint ahogy eleinte elképzelték, megtervezték. Ennek egy sor objektív oka van kezdve azzal, hogy Magyarország nem épít négy-öt évenként atomerőművet, ami a kellő rutint megadná. A fővállalkozó rutinos tervező, építő, de a magyar, illetve európai környezetben még csak most szerzi tapasztalatait. Ezért – mint Szarvas Krisztián aláhúzza – kooperációban, a szerződés adta keretek között tapossák ki az új utat azt szem előtt tartva, hogy nemcsak az a feladat, hogy teljesítsenek egy-egy mérföldkövet, hanem az, hogy az épülő erőmű majd több mint hat évtizeden keresztül biztonsággal termeljen villamos energiát.

A beruházás kettes fázisba lépésével a kivitelezés felügyelete került fókuszba, de a Műszaki Igazgatóság alapvető feladatai változatlanok, ez a szervezet felel a teljes erőmű terveiért és a szükséges engedélyek megszerzésért. A terv- és engedélyezés-megalapozó dokumentáció megrendelői szempontú véleményezése és jóváhagyása a feladata a Műszaki Igazgatóság szakembergárdájának. Ez érinti az összes szakágat az építészettől a telekommunikációig beleértve a gépész és villamos területeket, a környezet- sugárvédelmet.

Az egyes szakterületek, szervezeti egységek vezetői az adott területet legmélyebb szinten ismerik, koordinálják. Az igazgatóság munkáját segíti még a főmérnökség, hozzájuk tartoznak az erőművet átfogóan érintő, szakmai területeken átívelő döntések, feladatok. Az igazgató ennek ellenére természetesen nemcsak stratégiai szintű döntéseket hoz, hiszen ha egy-egy műszaki megoldás, eljárás kapcsán nincs szakértői szintű egyetértés, akkor vezetői beavatkozásra is szükség lehet.

Habár jelentős létszámú az igazgatóság, majdnem százhetven munkatársa van, Szarvas Krisztián az apróbb-nagyobb munkahelyi problémákat sem söpri le az asztalról. "Jól kezelem ezeket. Természetesen ennyi emberrel nem lehet napi szintű személyes munkakapcsolatot tartani, de az ajtóm mindig nyitva áll, ide bárki bármikor bejöhet, legyen akár szakmai, akár személyes kérdésről szó. Még soha senkit nem utasítottam el" – fogalmaz. Hangsúlyozva, hogy a szakterületei munkaerő kiválasztásába közvetlenül nem szól bele, a bizalmat a szakmai mellett ezen a téren is megadja. A vezérelve, hogy a szakemberállomány legyen minél színesebb, ne csak tervezői, hanem üzemeltetési, karbantartási tapasztalatokkal rendelkező munkatársak is legyenek.

– részletezi.  

A saját nevelésű szakemberekre tud támaszkodni a Paks 2-es projekt

Tapasztalatai szerint nagyon jó irány, hogy saját nevelésű szakemberek dolgoznak az új atomerőmű létesítésén, de fontos tudni, hogy ez nem sablonfeladat. Egy friss belépőnek, még ha rendelkezik is tapasztalatokkal, nagyon sok időt kell eltöltenie, hogy a műszaki részleteket megismerve aktív, hasznos feladatvégrehajtóvá váljon. Egy friss diplomás 2-3 év múlva lesz megbízható, önállóan dolgozni tudó kolléga. Őket mentorok segítik, akiket igyekeznek úgy kiválasztani, hogy ne legyen nagy generációs szakadék.

S ha már a generációk szóba kerülnek, arra is kitér, hogy a működő és épülő blokkok között generációs különbség van. Az orosz technológia rendkívül kiforrott, a tervezési metodika pedig nagyon előremutató: a Roszatom és a tervezőirodák folyamatosan beépítik az újonnan üzembe helyezett erőművek tervezése, létesítése, üzemeltetése során szerzett tapasztalatokat, s messzemenőkig figyelembe veszik a biztonsági szempontokat.