Az éghajlatváltozás elleni küzdelem fontos eszköze az atomenergia

2021.02.08. 14:06
Akár tízszeres különbségek is előfordulnak Európa országai között az egy kilowattóra villany előállításával járó szén-dioxid-kibocsátás mértékében.

Az atomenergiára alapozó európai országokban fajlagosan alacsony szén-dioxid-kibocsátás mellett termelnek áramot, derül ki az ENTSO-E 2020-as adataiból. Ha megvizsgáljuk, hogy az egyes államokban mekkora a villamosenergia-termelés fajlagos CO2-kibocsátása, látható, hogy a legzöldebb, 150 g/kWh alatti kategóriába eső országok az atomenergiára és/vagy vízenergiára alapozzák áramtermelésüket. Az élmezőnybe tartozó öt országból négy (Svájc, Svédország, Franciaország és Finnország) jelentős mértékben támaszkodik a nukleáris energiatermelés adta klímapolitikai előnyökre. (A Svájc után ezüstérmes Norvégia szinte kizárólag vízenergiára épít.) Az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik fontos eszköze tehát az atomenergia.

Tízszeres különbségek is előfordulnak Európa országai között az egy kilowattóra villany előállításával járó szén-dioxid-kibocsátás mértékében.. Forrás:ember-climate.org és ENTSO-E


A második legkedvezőbb, 151-300 g/kWh-ás sávba tartozik az atomenergiára erőteljesen építő Magyarország mellett például Belgium. A nukleáris energia jelentős szerepe mellett a vízenergia hasznosítása is hozzájárul a kedvező fajlagos kibocsátási adatokhoz Románia és Szlovénia esetében. Spanyolország és az Egyesült Királyság földrajzi elhelyezkedése ideális a szélerőművek telepítéséhez, ennek ellenére nem mondtak le az atomenergia ellátásbiztonságban betöltött előnyeiről.

A harmadik, 301-450 g/kWh közötti kategóriába tartozó országok szinte mindegyikére jellemző, hogy villamosenergia-mixükben jelentős szerepe van a szénnek. Ezt részben kompenzálhatja az atomenergia (például Bulgáriánál és Csehországnál), vagy a megújuló energiaforrások alkalmazása, vagy a kettő együtt, mint Németországnál.

Az utolsó két, leginkább szennyező kibocsátási kategóriába (451-600 g/kWh közötti és 600 g/kWh feletti) eső országok közel mindegyikére jellemző, hogy villamosenergia-termelésük során erőteljesen támaszkodnak a szénre és a szénhidrogénekre, és villamosenergia-mixükben csekély szerepet játszik, vagy abból teljesen hiányzik a nukleáris és a vízenergia.

A számokból kiderül, hogy a megújuló energiaforrások erőteljes hasznosítását ösztönző Németországban az atomerőművek kivezetése egyértelműen lassítja a dekarbonizáció folyamatát, hiszen a nukleáris kapacitások leépítésével szén-dioxid-mentes villamosenergia-termelőt vezet ki. Ez az oka annak, hogy a német fajlagos kibocsátás 2020-ban is közel 40%-kal haladta meg a magyar értéket.